Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsályáról ismereteink.

2014.10.28

Zsálya A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zsálya (Salvia) az árvacsalánfélék (Lamiaceae) családjába tartozó növénynemzetség. A három génusz egyike, amiket közönségesen zsálya néven említenek. A köznyelvben a „zsálya” szó általában az orvosi zsálya (Salvia officinalis) nevű fajra utal, de a kettős nevezéktan szabályai szerint bármely zsályafajra utalhatunk. A nemzetségbe kb. 700-900 faj tartozik, melyek között évelő és egyéves lágy szárú növények, cserjék is megtalálhatók. A nemzetség eredete, egyben biodiverzitásának központja Közép-, illetve Délnyugat-Ázsia területére tehető. Egyes fajait dísznövénynek, másokat gyógynövénynek termesztik. A dísznövényként használt fajokra általában a Salvia néven hivatkoznak.

Két közeli rokon nemzetséget is gyakran zsályának neveznek, ezek a Perovskia (sudárzsálya) és a Phlomis (macskahere). Angol nyelvterületen gyakran az üröm (Artemisia) nemzetség egyes fajait is Salviának hívják, a szürke levelű fajokat fehér zsályának. A valódi fehér zsálya a Salvia apiana faj.

Zsályafajok listája.

Zsályákról Terebes konyhakert oldaláról.

A mintegy 700 fajjal a zsálya (Salvia) nemzetség a legnépesebb az ajakosok családjában. Fajai elsősorban Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén honosak, de az egész Földön elterjedtek.

A szürkén molyhos évelő félcserje rizómája csavarodott tengelyű, elvékonyodó, majd gyökérben folytatódik. Szára 50-80 cm magas, négyszögletes, az idősebb, fásodó szár elágazó, szürkésbarna párával fe-A fiatal hajtások lágy szárúak és molyhos szőrnek. A levelek keresztben átellenesen állnak, lándzsásak, lemezük, széle egyenetlenül aprón csipkés. A tőleve-lek hosszú nyelűek, a középső szárlevelek, nyele rövidebb, a legfelsők ülők és murva-szerűek.

A levélnyél és a levéllemez is szürkén molyhos, az idősebb levél a felszínén kopaszodó. Virágzata 6-8 laza álörvből áll, murvái kihegyezettek, barna hegyűek és korán lehullanak.

A virágszerkezet alkalmazkodott az idegen megporzáshoz. A virág csészéje kétajkú, harangszerű, fogai szálkahegyű-ek. Pártája 2 cm hosszú és csaknem kopasz, ibolyaszínű a benne levő anto-ciánoktól, szintén kétajkú, a felső ajak sisak formájú, az alsó pedig háromkaréjú. Az alsó ajak középső cimpája lehajlott, az oldalsók hegyesek. A párta csövén belül szőrgyűrű van. A családra jellemző négy porzó körül a két hátsó elsatnyult, meddővé vált, vagy egészen hiányzik. A meddő alsó portokfelek egy lemezzé zárulnak össze, ami a pártacső bejáratát eltorlaszolja.

A portokok felrepedése már a bimbóban megkezdődik. A bibeszál a virágnyílás kezdetén erősen növekszik, de csak egy-két nap múlva éri el az előrecsapódott porzók hosszúságát. A virágot látogató rovar az alsó ajakra száll és miközben a magház közelében nektárt szív, fejével lenyomja a csatló billentyűjét, ekkor a két megnyúlt csatló a felső ajakból kihajolva a portokfeleket a virágporral együtt a rovar hátára nyomja. A bibe csak a portokok felrepedése után érik meg, ezért önbeporzás nem következhet be. A pollennel beszórt rovar a virágra szállva megérinti a felső ajakból kinyúló kétágú bibét és az idegen virágból származó virágport odakeni. így következik be a megtermékenyülés. Tojás alakú magháza 4 barázdájú. Termése, melyet a maradó csésze ölel körül, négy, gömbölyű, gesztenyebarna makkocskára hasad.

Környezeti igénye

Nagy hőigényű növény. Magjai 12 °C alatt nem, vagy csak igen lassan csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 20 °C körül van. A növények viszonylag lassú fejlődése alacsony, 15-18 °C-os hőmérsékleten még vontatottabb. Az egyéves tövek különösen érzékenyek a hótakaró nélküli kemény fagyokra.

Idősebb korban a száraz, erősen fagyos telek állományritkítő elfagyásokat okozhatnak, különösen akkor, ha a tél folyamán a hideg és meleg időszakok többször váltják egymást.

Fényigénye kissé alatta marad a skarlát zsályáénak, de még így is jelentős. Kevés napfény hatására jelentősen csökken az illóolaj-tartalma. Árnyékos helyeken megnyúlik és a levelek szürkés színe halványzöld lesz.

Jól tűri a szárazságot, csírázáskor és a hosszú palántakor alatt azonban sok vizet igényel. Fiatal korban szárazság hatására fejlődése megáll, sőt a növény el is pusztulhat. A többéves tövek viszont hazánkban az aszályos éveket is átvészelik.

A szerkezet nélküli homok- és az erősen agyagos talaj kivételével szinte mindenütt termeszthető. A köves, sziklás, vékony termőrétegű területeket jól hasznosítja. Az Alföld gyengén szikes foltjain is megkísérelhető a termesztése. Erősen kötött talajokon nem annyira a levegőtlenség, mint a lassú felmelegedés a baj.

Tápanyagigénye magasabb a skarlát zsályáénál, sőt a talaj tápanyagkészletét gyorsan feléli, ha nem pótoljuk minden évben. Telepítés előtt érdemes 30 kg szerves trágyát kiszórni 10 m2-re, a további években elegendő a műtrágyázás is. Közepes minőségű talajon a nitrogén-, a foszfor-, káliumtartalmú műtrágyákból 1:1:1 arányban osszunk el 10 m-enként 18-20 dkg tiszta hatóanyagot.

Ez megfelel 25-30 dkg pétisónak és ugyanennyi szuperfoszfátnak, míg kálisóból 10-15 dkg-ot adjunk. A kálium- és foszfortartalmúak teljes mennyiségét, a nitrogén 1/4-ét ősszel adagoljuk, míg a fennmaradó 3/4 rész nitrogént a vegetáció első felében, 2-3 részletben szórjuk ki.

 

Termesztése

Szaporítására legelterjedtebb módszer a magvetés, de megfelelő a tőosztás és a dugványozás is. Évelő, tehát vetésforgón kívül helyezzük el. Az őszi talaj-előkészítése mélyszántásból, illetve ásásból áll, ezzel egy időben forgassuk alá a szerves, illetve műtrágyákat. Télalá vetés esetén az őszi munkákkal októberig el kell készülni, és gereblyé-zéssel készítsük elő az aprőmorzsás magágyat. A 60-70 cm-es sortávolságon belül a tövek 30-40 cm-re legyenek egymástól. Természetesen ennél sűrűbbre szórjuk a magokat, majd tavasszal, 3-4 leveles korban állítsuk be a tőtávolságot.

Télen, a nyugalmi időszakban az idősebb töveket tőosztással is szaporíthatjuk. Gyökerestől ássuk ki a kis bokrokat, majd 3-4 részre osszuk szét, ügyelve arra, hogy minden egységnek legyen gyökere és hajtása. Szétosztás után azonnal ültessük el az új helyére.

Rendkívül hosszú kezdeti fejlődése miatt a tavaszi helyrevetése nem ajánlatos, helyette célszerű palántáról szaporítani. A palántát fólia alatt vagy szabad földön nevelhetjük, a lényeg az, hogy a talaj hőmérséklete 10 °C fölött legyen a magvetés idején. A palántaágyásokat tartsuk gyommentesen és többször öntözzük meg. Szeptember végén-október elején a kb. 20 cm-es kis növényeket állandó helyre ültethetjük.

Kevésbé ismert szaporítási formája a zölddugványozás. Júniusi virágzása előtt vágjunk 3-4 rügypáros hajtásokat, az alsó leveleket távolítsuk el, a felsőket pedig felükre, harmadukra vágjuk vissza a párolgás csökkentése miatt. Naptól védett helyen, laza komposztos vagy tőzeges talajban, állandóan nedvesen tartva, őszre szép gyökeres, ki-ültetésre kész dugványokat kapunk.

Évközi ápolási munkája a gyomtalanító kapálás. Kétszer fejtrágyázzuk, először április táján, majd júniusban, virágzás előtt. A többéves állomány tisztító munkája közé tartozik még tavasszal az elfagyott, elszáradt hajtások, hajtásvégek eltávolítása. Komolyabb fagykár esetén, vagy ha sok fiatal hajtást szeretnénk kapni, az összes hajtást vágjuk vissza, hogy a föld felett csak mintegy 10 cm-es csonk maradjon.

A második évtől kezdődően megkezdhetjük a szedését, amelyet a tövek elöregedéséig (5-6 évig) minden évben két alkalommal megismételhetünk. Először május végén - június elején, közvetlenül virágzás előtt, másodszor szeptemberben. Mindig csak a friss, fiatal hajtásokat vágjuk le, majd azonnal tépjük le a leveleket a hajtáscsúccsal együtt és a napfénytől védett, szellős helyen szárítsuk meg. Illőolajnyerés céljából kissé később, teljes virágzásban kezdjük meg a szedést. A skarlát zsályával szemben a déli órák alkalmasak a vágásra, ekkor a legnagyobb az illóolaj-tartalma.

Magtermesztése nagy körültekintést igényel, mert a magok nem egyszerre érnek, peregnek. Amikor a magoknak több mint egyharmada beérett, megkezdhetjük a betakarítást. A levágott herbát napfénytől védett, szellős helyen ponyvára vagy fóliára kiterítve szárítsuk tovább, és végül csépeljük ki. Ezermagtömege: 7,3-7,7 g, a magok 3-4 évig őrzik meg csírázóképességüket.

Kórokozója és kártevője, mely a termesztését akadályozná, eddig nem ismert.

 

Felhasználása

A már évezredek óta ismert zsályát Dél- és Közép-Európában a középkor elejétől termesztették a kertekben mint fűszer- és gyógynövényt. A skarlát zsályához hasonlóan jelentős fertőtlenítő hatása van, emellett nagy töménységben olyan erős fiziológiai hatású, hogy szívbénulást is okozhat.

A növény jellegzetes illatát a tujon-izomérek és a kámfor adja, mellettük még megtalálhatók a mono- és szeszkviterpének, di- és triterpének, flavonoidok is. A gyógyászatban az ókortól kezdve izzadásgátlóként terjedt el, bizonyos betegségekhez kapcsolódó fokozott verejtékezést igen jól csökkenti. Teája többhetes kúra után szabályozza a vegetatív idegműködést és normalizálja a verejtékmirigyek elválasztását.

Külsőleg alkalmazva gyulladáscsökkentő hatású, ezt az illóolajában megtalálható pinénnek és a tujonnak köszönheti. Aranyérbántalmak, kelések és lábszárfekélyek kiváló gyógyítója. Miután az antibiotikus hatáson túl nagyon jó összehúzó is, a nyálkahártya-gyulladások ellen is bevált. Főleg a száj- és torokterápiában terjedt el. Hosszabb ideig, kúraszerűen alkalmazva makacs bronchitiszeket is meggyógyíthatunk vele.

Önállóan vagy más fűszerekkel keverve kiváló húsfűszer, de süteményekben is felhasználható. Hazánkban fűszerként még alig ismerik, pedig érdekes íze miatt helye lenne a konyhában is. Különösen a kissé zsíros húsételek, vadak, töltelékek, de sajtok és főtt tészták ízesítésére is kiválóan alkalmas.

Népgyógyászat.hu oldaláról:

Megfelelő módon alkalmazva a muskotályzsálya (Salvia sclarea) rendkívül hasznos gyógynövény. Forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmánál fogva mandula- és torokgyulladás, köhögés, rekedtség ellen használható, öblögetőként pedig szájüreggyulladás, illetve gennygócos fogak kezelésére alkalmas. (A mérgező tujon kb. öt perc főzéssel elillan.) Éhgyomorra fogyasztva a meleg zsályatea csökkenti a vércukorszintet, keserű íze miatt pedig kitűnő étvágyjavító. Csökkenti a gyulladást, izzadást, Összehúzó és antibiotikus hatása is van. Az egyik legjobb vértisztító gyógynövény, különösen ekcéma, köszvény és nehezen gyógyuló sebeknél. Aranyeres bántalmaknál ülőfürdők készítésére javasolt, külsőleg pedig sebek gyógyítására és nedvező ekcémára alkalmas. Ellazítja az emésztőszervek izomzatát, így elősegítve a könnyebb emésztést és nyugtatja a bélgáz vagy gyomorfájás miatt háborgó emésztőrendszert. Jótékonyan hat a pikkelysömör okozta gyulladásoknál és más egyéb bőrbetegségeknél. Az égési seb gyorsabban gyógyul és csökken a viszkető, égető érzés is általa. Fiatalosan tartja a bőrt, szabályozza a faggyúkiválasztást ezáltal csökkentve a pattanásosodást. Ha a fejbőrbe masszírozzuk, elmúlhat a korpásódás és csökken a hajhullás.

A nyári nyavalyák között az egyik legbosszantóbb az állandó izzadás, a velejáró testszag, foltos pólók, nadrágok sora, a komolyabb velejárók között a legfontosabb a dehidratáltság és a kiszáradás. Utóbbiakra a folyamatos vízpótlás a legjobb ellenszer, és ha a napi 2-3 liter megvan, máris foglalkozhatsz a többivel. Az izzadás ellen is fegyver a zsálya, amelyet heti kétszeri zsályateával vagy zsályás fürdővel előzhetsz meg a legegyszerűbben.

A zsályateához 1 evőkanálnyi zsályát lefedetlenül 2 deci vízben felfőzöl, majd lefeded, ízlés szerint mézzel ízesítve megiszod. A zsálya izzadásgátló hatása 3 napig tart, így 3 naponta tanácsos a főzetből 2-2 dl-t meginnod. Nem árt némi önvizsgálat sem: ha stresszes életmódod miatt fokozottabban izzadsz, érdemes a zsálya mellé citromfüvet, levendulát és kakukkfüvet is keverned, ezek a gyógynövények erősítik az idegrendszert.

Funzine.hu oldaláról.

Ugyanezt a kombót alkalmazhatod az izzadsággátló-lazító fürdőhöz is – már ha ilyen időben van kedved elmerülni egy kád meleg vízben… Ha csak zsályát használsz, a jobb hatás kedvéért érdemes két maréknyi növényt egy éjszakára beáztatni, az így nyert kivonatot forralás után tedd a fürdővízhez. Segíthet a fáradt, duzzadt lábak kezelésében is.

A zsályatea „tisztán” vértisztító, májműködést egyensúlyba hozó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó hatással is bír, és – bár ilyenkor nyáron inkább a légkondik okozta megfázás jellemző – a legjobb a felső légúti megbetegedésekre is. Az éhgyomorra fogyasztott zsályatea még a vércukorszintet is szabályozza, mint ahogy rendszeres fogyasztása rendbe teszi a szervezet méregtelenítő gépezetét. Több forrás említi a változókori zsályatea-fogyasztás áldásos hatását.

… vagyis amikor nem megisszuk (az izzadásgátló fürdőn túl…). A gyulladáscsökkentő hatás miatt előszeretettel használják – például fahéjolajjal vagy őrölt fahéjjal párosítva – házi szájöblítésre a zsályateát, ez a keverék még a fogínygyulladás és ínysorvadás ellen is hasznos.

Nedvező égési sebeknél, ekcémánál is kiválóan alkalmazható a nedves vattás lemosás – persze csak óvatosan! Szintén zsályakivonanot tartalmaznak a pikkelysömör és más kiütések ellen alkalmazott gyógynövény-alapú készítmények és a természetes izzadság gátlók is. Ha már minden mesterséges szert kipróbáltál, de még mindig korpásodik a hajad, próbáld ki a kicsit töményebb zsályateát a fejbőrödbe masszírozni, van aki esküszik a zsálya hajhullás-csökkentő hatására is…

Ha a bio dolgok kedvelője vagy, és van benned némi kísérletező hajlam, egy narancs és egy citrom alaposan megmosott, lereszelt héját zsályával és rozmaringgal összefőzve, leszűrve, almaecettel és desztillált vízzel összekeverve nagyszerű tonikot kotyvaszthatsz a tág pórusú, pattanásos, zsírosodásra hajlamos bőrre. A megmaradt naranccsal és citrommal pedig egy jó limonádéval jutalmazhatod az eredményes munkát…

Nem mondunk újdonságot, ha a kijelentjük: a zsálya a konyhában is csodát tesz. Ismert tény, hogy a rómaiak a zsályát – a  rozmaringgal együtt a húsok tartósítására is használták. Első sorban íze miatt, de amiatt is, hogy  a zsíros ételek emésztését könnyebbé teszi, leginkább szalonnás ételekhez, nehezebb sültekhez, bárányhoz, birkához, malacsültekhez javasolják a szakemberek. Lehet szószok alapanyaga-íze, de lehet akár különféle göngyölt húsok ízesítője, díszítője. Ha van benned kísérletező kedv, megpróbálkozhatsz egy sonkás-zsályás süteménnyel is, bár ehhez valóban gourmandnak kell lenned…